Whanganui River Adventure - magyar

Sziasztok,

Először mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kivánok!!!
Most már megint eltelt majdnem 3 hét amióta írtam az utolsó blogot. Még mindig nagyon jól es Wellingtonban vagyunk. Úgyhogy a helyzet nem változót…de azért nem unalmas az életünk.


Múlt héten este a Doriék egyszer megjelentek egy Grillel (amit aznap a „Trademe”n vetek) es mar hozza is vetek kukoricát es más napra meg húst. Tők jó volt Adventben grillezni. Ilyen Európában nincsen nagyon. Ültünk a Teraszon, sütöttünk kukoricát es közben hallgatunk karácsonyi zenét….érdekes elmenj.

Közben Szombaton megjelent egy régi barátom (Hinnerk) Wellingtonban. Ö mar Május óta utazik es dolgozik Új Zelandban es most megy haza December 25iken.
Sokat tippeket adót hogy mit neszük meg a deli szigeten es hogy hova menjünk, hol lehet a legjobban pinguinokat es fokákat látni, es ilyesmiket mondót el nekünk. Így most mar lassan ösze jönek a tervek is, hogy mikor hova megyünk. Mar igazan az agyamra ment hogy nem tudtuk hogy hova megyünk Wellingtonból.


Hinnerkel voltunk meg egyszer a Mt. Victorian, ahol ugráltunk az ö kocsián. Utána egy játszó térre mentünk, ahol úgy viselkedtünk, mint 3 kis óvodás .
Vasárnap reggel (oké az egy kicsit Tuzás, de délben) voltunk a Wellingtoni Gyümölcs piacon. Olyan jó volt, mindent nagyon olcsón lehetet venni, es be varsaroltunk az egész hétre 25 NZD ért (kb. 3000 HUF).

Hét közben megint a Vörös Kereztnel dolgoztunk, nem volt semmi különleges. Vicces volt mint mindig, de este akkor is nagyon fáratak voltunk.



Hinnerk úgy tervezte a hetvegejet hogy elmegy egy barátjával egy 3 napos Kenutourra a Whanganui River en. Sajnos (vagy nekünk inkább szeren sere) lemondta az a srác, mert meg inkább a Deli Szigeten szeretne maradni. Úgyhogy minket kérdezet, de az volt a baj hogy csak 3man voltunk, es egy ilyen turát csak páros számal lehet csinálni. Azért meg kérdeztük a Louis (az egyik srác aki itt lakik Wellingtonban es meg iskolába jár…úgyis téli vagyis nyári szünet van neki), es rögtön azt mondta hogy ö is jön.

Így elindultunk szombat a dolgozás után észak fele (National Park ilyen 300 km el van Wellington tol). Csak 11 re értünk oda, mert az utcák itt Új Zelandban nem olyanak, mint Európában- kanyarok es hegyek nem engednek gyorsában vezetni, mint 100km/h, de sokszor csak 60/70el lehet menni, mert azok az „autopalyak” iga zabol a magyar orszagutokal lehet hasonlítani.
1. nap:
Az északánk elég jó volt, akkor is, ha megint az autóban aludtunk. Reggel 8 kor ott voltunk a „Whanganui River Adventures”nal hogy bepakoljuk a hordókat a holmunkal. Elvittek egy kis busszal a folyóhoz es végre el tudtunk indulni. A Hinnerk a Thorstenel volt egy Kenuban es en a Louis al.
Elindultunk Whakahoro es olyan szép volt a környék hogy mar mindenki csak bámult jobbról balra. A dzsungel közepén kenuztunk- csak 10kmen kent volt egy kis ház ahol lehetet aludni. Egy par óra után mar ment is a kormányzás es egy kicsit begyorsultunk. Meg is csak 87km kelet 3 nap alatt eveznünk…Az első napon 37km volt az utunk a „John Cull”- Hutthoz. Ott találkoztunk a 4 Kiwikel, 2 Israeli, 2 Ír es persze hogy 2 nemetek. Ők is a 3 napos turát csináltak es ugyan azok a házakban aludtak, mint mi. Vacsora után (rizs ilyen kész szoszal.) lementünk folyóhoz es sötétben elkezdtük vágni a Thorstennak a hajat (úgy döntöttünk, hogy túl hoszu mar a haja es mar rég le kellett volna vágni, ha nagyon szar lesz, akkor meg mindig mehet fodrászhoz.). Ahhoz képes, hogy sötét volt es csak egy köröm vago olonk volt teljesen jó lett az új frizurája – nem tenjleg nem panaszkodhat. Fogatmosás közben végre latunk egy elő Possumot (különben mindig csak halottat láttunk az utcán!) Oda jöttek hozank egy ilyen 10cm re. Mar nem csodalom hogy annyi elütőt Possumot láttam mar- ezek az álatok olyan buták…a Kivik azt meséltek, hogy az utcára ülnek es kb. ara várnak, hogy elüssek őket.
Mindannyian egy szobában aludtunk, biztos vagyok benne, hogy eltudjatok kebzelni hogy milyen horkolás volt ott (14 en egy kis szobában – 4 lány! ). Azért is- en jól aludtam .
2. nap:
Reggel korán indultunk, mert megint 32kmt kelet eveznünk Tieke Kainga ig. Szépen eveztünk, amikor észrevettem, hogy a másik kenuban mar csak egy emberke ül – majdnem felborult a kenujuk, a Thorsten épen hogy meg meg tudót kapaszkodni, de a Hinnerk bele eset a vízbe - jó buli volt. Úgyis igazán meleg volt aznap.15km után meg áltunk a „Bridge to Nowhere”nál (Híd a Sehovába). A 40perc séta után, ami a dzsungel közepébe vezetet megérkeztünk a Hidnal. Az a Híd egyébként azért épült, mert a Maungaparua Folyón túl 1935 akartak egy falut építeni es az a híd az összeköttetés lett volna. Mire szépen elkészült a híd úgy döntöttek, hogy meg sem akarnak a dzsungel közepében falut építeni es most ott van a híd ami öszekötti az egyik dzsungel oldalt a másik-al. (A Kivik nem szoktat először gondolkodnak; inkább csinálnak valamit es utána észre veszik, hogy teljesen értelmetlen :P ) - akkor is Lélegzetelállító volt!
orak-ban mar nem volt sok erőnk es ösze köttötük a két kenukat. Csak így úszkáltunk lassan előre- olyan jó nyugis volt… a tükrözessek olyan csodálatos szépek voltak, azt nem is hiszitek el… mindent 2szer láttunk!
7kor érkeztünk meg a „Tieke”- Huttban ahol rögtön elkezdtünk spagettit főzni. Utána a Kivikkel elkezdtünk beszélgetni es egész este együtt Whiskyt ittunk.
3. nap:
A Reggeli után rögtön elindultunk Piperiki fele, mert mar 2kor el akartak hozni egy busszal es mégis csak 18 km volt meg hatra. 10 perccel kesébb úgy elkezdet esni az eső, úgyhogy teljesen át voltunk ázva. Azért sem volt olyan nagy baj hogy a Louis es en fölborultunk, egy kicsit gyorsabban jöttek a hulámok a zuhatagban ahogy gondoltuk. Az egész folyóban úszkáltak a holmink, a hordok es az evezők. Szerencsesen ma betettük a kamerákat a hordókba, úgyhogy nekik nem lett semmi bajuk. De minden más vizes volt meg más nap is. El is vesztetünk 1 nadrágot, ami csak úgy rá volt rakva a hordókra. Nekem akkor is nagyon tetszet a kis fürdés es annyira kelet nevetnem, hogy nem tudtam volna űzni, ha nem lett volna rajtam mentő kabát.

Ez után mar csak vízi csata volt a Kivik a Nemetek ellen- nem is haladtunk gyorsan.
Valahogy meg is csak oda értünk pontosan, de teljesen vizesen. Beültünk a Buszba, ami visszavitt a kocsink hoz es próbáltunk valahogy megszáradni. Nem sikerült. Haha.
Mindent bedobáltunk a csomagtartóba es elBucsuztunk a Hinnerktol, aki tovább ment Raglan ba surfözni es utána vissza Németországba.
Nekünk megint vissza kelet menni Wellingtonba, mert másnap dolgoznunk kelet. 11 kor véglegesen megérkeztünk – meg mindig vizesen es tök fáratan.


A további heten mar csak dolgoztunk, mint eddig is a Vörös kereszt-nél. Este segítetünk a Doriek nak kipucolni az egész házat – ablakokat, fürdőszobát, nappalit – mindent. A végen mar nem is tudtuk abba hagyni, mert mindig tálaltunk meg több piszkot. Pénteken a Dóri es en sütöttünk Bejglit – vagy legalábbis próbálkoztunk. Csak azt fogom most mondani, hogy igazán jó buli volt es majdnem Bejgli íze van!
Más nap elkésztünk 10 kor sütni „Zimtsternet” es kekszeket, amik persze tökéletesek lettek.
Amúgy itt Wellingtonba egyáltalában nincsen karácsonyi hangulat – alig van Karácsonyi Disz, csak néhány Fenyő fa ál itt es ott. En azt halottam, hogy a Kivik úgyis csak úgy ünneplik a Karácsonyt, hogy kiülnek a strandra es söröznek.

Vasárnap délután megjöttek az András-ek, azért nem tudtunk itt aludni. A Sarah, egy Kollega, megengedte, hogy nála alut hatunk, mert, hogy ő úgyis Whanganui-ban van a szüleinél. Reggel az egyik barát a Dóritól elvitt engem egy motorbiciklisesre es körbe jártuk az egész varost a tengerparton!
Utána meg voltunk hívva a 2 nemetekhez, akikkel megismerkedtünk a Kenu-túrán. Pont a másik hegyoldalán laknak, ami csak egy köpés.
24. en meg dolgoztunk, de csak 4ig – utána ide jöttünk es elkezdtünk főzni. Olyan finom volt a Vacsora- nem is tudjatok elkezelni. Persze hogy ha mar 25 fok van karácsonykor grilleznünk kelet. Elő-étel volt a sütőt kukorica; Fő-étel a „Monkfish” krumplipüréé vél es salátával es a desszert egy fehércsokikrém szederrel volt. A Karácsonyfánk is nagyon szép volt! A fa helyet inkább Rozmarin volt, de nagyon szépen eget.
Nagyon hangulatos volt, akkor is, ha meleg karácsonyt előtte nem tudtam elképzelni. Így egyszer egy más Karácsonyt éltem meg, es tényleg tök jó volt.
A Dóri kapót, egy biciklit az András es az Edit –tol…annyira örült neki hogy ketten ayandekozták neki, rajta is alt a biciklin: Papi es Mami!

Ma reggel elindultak a deli szigetre es mi „visszaköltöztünk” a lakásba- vigyázunk addig a gyerekekre.


Sok puszi,
Julcsa